Etiópia erdei
A Coffea arabica vad ősei Etiópiához és a térséghez kötődnek. Kaldi, a felélénkült kecskéket megfigyelő pásztor története késői legenda, nem bizonyított történelmi esemény.
A kecskepásztor legendája színes történet, a biztosabb nyomok viszont a 15. századi Jemenbe vezetnek. Innen vallási rítusok, kereskedők, kávéházak és gyarmati ültetvények vitték tovább az italt.
A Coffea arabica vad ősei Etiópiához és a térséghez kötődnek. Kaldi, a felélénkült kecskéket megfigyelő pásztor története késői legenda, nem bizonyított történelmi esemény.
A legszilárdabb történeti adatok szerint Jemenben ekkor már termesztették és italként fogyasztották a kávét. A szúfi közösségek éberséget segítő italként használták éjszakai vallási gyakorlataik során. Mokka kikötője később a kereskedelem jelképévé vált.
A kávé Kairóba, Damaszkuszba és Konstantinápolyba jutott. A kávéházak beszélgetés, hírek, játék és előadás színterei lettek. Éppen társadalmi erejük miatt a hatóságok időnként gyanakvással figyelték vagy korlátozták őket.
Velencén és más kereskedelmi központokon át terjedt el. Kezdetben egzotikus gyógyszernek, luxuscikknek és gyanús keleti italnak is tartották. London, Oxford, Párizs és Bécs kávéházai hamar fontos üzleti és szellemi találkozóhellyé váltak.
A hollandok Jáván, a franciák a Karib-térségben, más gyarmati hatalmak további trópusi területeken hoztak létre ültetvényeket. A gyors terjedés összefonódott a gyarmatosítással, a rabszolgasággal és kényszermunkával – ezt a csésze romantikus történetéből nem szabad kihagyni.
A pörkölés, csomagolás és az instant kávé iparosodott. Az olasz eszpresszógépek felgyorsították az elkészítést; a 20. század végén az eredet, frissesség és kézműves elkészítés ismét előtérbe került.
A fogyasztók egyre gyakrabban keresik a termőhelyet, fajtát és feldolgozást. Közben a klímaváltozás, a növénybetegségek és a termelők megélhetése a kávé jövőjének központi kérdései.